Nincsen család kutya nélkül

Amikor a fiam hat éves lett, már gyakorlatilag két éve megállás nélkül azt hallgattuk, hogy kutyát szeretne. Szerintem a húga is ezen a litánián nőtt fel és már azelőtt rákontrázott, hogy ő is kutyát akar, mielőtt tudta volna, mi az a kutya. Őszintén szólva mi se voltunk igazán ellene a kutyának. A férjem kifejezetten kutyás – mert hát melyik pasi nem – nekem meg igazából mindegy, kutyát, macskát, zebrát is szívesen tartok. A probléma ott volt, hogy a belvárosi hatvan négyzetméteres lakásban így laktunk négyen és terhes voltam. Elhatároztuk, hogy amint véget ér az építkezés Maglódón és kiköltöztünk, veszünk egy kutyát, de addig nem. Ez viszont jó döntés volt, mert el lehetett mondani a gyerekeknek is. Hogy teljesen egyetértünk velük, nagyon szeretnénk mi is egy kutyát, de mennyivel jobb lesz neki egy kertben, ott, ahol már épül a házunk és hétvégenként rendszeresen ki szoktunk látogatni.

Eleinte örültek annak, hogy megengedtük, de aztán pár hétre rá megint elkezdték elővenni a témát. Egy ekkora gyereknek, főleg a lányomnak még nehéz elmagyarázni, hogy az idő hogyan múlik. Az idő már múlt, később van, mint akkor, ő már várt, hol a ház és hol a kutya? Úgyhogy amikor anyáméknál voltak és volt némi időnk egymásra a férjemmel, leültünk beszélgetni, hogy hogyan is vezethetnénk le ezt a sok fölös energiát hasznosan. Alapjában véve annak vagyunk mindketten hívei, hogy vonjuk be a gyerekeket mindenbe, amibe csak lehet. És a kutya választás kifejezetten ilyen döntés.

Hogyan válassz kutyát?

Kezdetben leszűkítettük a kört, mert, ha a fiamon múlik, még a végén egy alaszkai malamutot akar. Ami aranyos kutya, de ekkora kertünk azért nincs, én valami középméretűre gondoltam, nem egy ír farkas agárra. A kislányom biztos vagyok benne, hogy valami cuki barbi-patkányt képzel el, de szerencsére a fiúk le fogják szavazni, ő meg remélem megtanulja, hogy a kutya az attól kutya, hogy úgy néz ki, mint egy kutya, a plüssállat meg plüssállat. A kettőt nem kéne összekeverni.

Aztán amikor már kitaláltuk, hogy nagyjából milyen kutyát szeretnénk: nem sok szőrápolás, viszonylag egészséges, családszerető, gyerekbarát, jól kijön más állatokkal – hátha később macskánk is lesz Cilim kívánságára – közepes mozgásigény, jól tanítható. Férjem akkor aztán elmondta a két gyereknek, hogy a hétvégi program az lesz, hogy kutyafajtát választunk. Hát ezek teljesen oda meg vissza voltak. Csabi egy kicsit túl is gondolta a dolgot és ebből nagy kiborulás lett az iskolából hazafele, mert ő ott már úgy mesélt, hogy a hétvégén kutyát választunk. Nem, nem, mondtam neki kutya fajtát. Ahhoz, hogy kutyát válassz, először jó, ha tudod, milyen fajtájút akarsz. Először azt hitte, hogy egyáltalán nem kaphat kutyát és csak a nagy ordítás végére értette meg, hogy mi is történik valójában. Szerencsére hamar elpárolog a haragja.

Úgyhogy a hétvége a Pet4you oldal böngészésével telt. A fajtakereső jó szolgálatot tett nekünk, Csabi ülhetett a gép elé és mondogattuk neki, mit állítson be. Olvasni már mi olvastuk fel a dolgokat, mert neki még nagyon lassan ment volna és hát az egész hétvégét azért nem akartuk erre pazarolni.

Megvan a kutya fajta!

Nem akartunk túl sok szűrőt megadni a Pet4you fajtakeresőben, hogy némi mozgásteret adjunk a gyerekeknek is. Előre megnéztük már férjemmel, melyik fajtára mi jellemző, és a maradék háromból hagytuk a gyerekeket választani. Természetesen nem értettek egyet, de végül a szülői szigor döntött és berni pásztorkutya lett a végső befutó. Itt Cili verte ki a hisztit, mert a barátnőjének az uszkár a kedvence és ezért ő uszkárt vagy agarat akart, de ezt kifejezetten nem engedtük meg. Igazából akár az is lehetett volna, de ha egyszer azt mondtuk nekik, hogy hétvégén együtt döntünk a kereső alapján, abban meg aztán sehol nem maradt benn egyik általa emlegetett fajta sem, akkor következetesnek kell maradnunk. Nem bemondásos alapon működik.

Mivel nagyjából sejtettük, mikorra lesz lakható a ház és mikor fogunk beköltözni, azt találtuk ki, hogy úgy egy hónappal előtte már nézegethetünk kölyköket. Egyrészt nem minden esetben szokás azonnal elhozni őket, hagy maradjanak az anyjukkal, testvéreikkel, másfelől a gyerekeknek így legalább van mivel lekötni a gondolataikat. Az építkezés jól haladt, így csak egy hónapot kellett „átvészelni”. Ezt taktikusan arra használtuk, hogy Csabival Pet4you kutyás cikkeket olvastattunk fel Cilinek a kutyatartásról. Nagyon komolyan vette és egy idő után bárkinek bármilyen környezetben visszabiflázta a hallottakat.

Gucci, a berni pásztor

Eljött végül a nagy nap és nekivágtunk egy tavaszi napon, hogy egy alomnyi berni pásztorból kölyköt válasszunk. A két gyerek olyan izgatott volt, hogy már a huszadik kilométernél összevesztek. Szép is a családi idill.. Mindenesetre amikor odaértünk, nagyon kedves család fogadott minket, elnézően hagyták a gyerekeket játszani az alomnyi kutyussal – természetesen mindegyiket haza akarták hozni. Mondtuk nekik, hogy nem, nem, egyet lehet csak. Emlékezzenek rá, mit olvastunk, azt hozzák el, amelyik magától is barátkozik velük, amelyik élénken csóválja a farkát, nem bújik el, nem szűköl, nem morog.

Igazság szerint nagyon jól szocializált kiskutyusok voltak, mert egy-két félénkebbtől eltekintve mindegyik farokcsóválva jött oda. Végül Csabi választott ki egyet, Cili meg egy másikat, amiről kiderült, hogy már elígérték valakinek. Úgyhogy maradt Csabi kutyusa. Viszont a kislányom sem akartam teljesen összetörni, úgyhogy abban maradtunk, hogy ő adhat nevet a kutyának. Ez nagyon tetszett neki és napokig gondolkodott. Így lett a berni pásztorunk neve Gucci.