Hová lett a régi fagyasztószekrény?

Kis családunkról tudni kell, hogy kevesen vagyunk, de sokat eszünk. Illetve inkább úgy mondanám, hogy szeretünk jókat enni, és előtte jókat főzni. Ez általában betudható közös programnak, amikor apró konyhánkban egymás hegyén-hátán mindenki kiveszi a részét belőle. Valaki krumplit pucol, valaki a fagyasztószekrény mélyén kotorászik, valaki meg késsel fenyegeti a többieket, hogy maradjanak csendben, mert nem hallja a refrént a kedvenc zenéjében.

És ha már említésre került a fagyasztószekrény, bele is kezdenék eme hasznos szerkezet rövid történetébe. Ahogy írtam, konyhánk nem éppen nagy méretű, ezért a hűtő és a régi fagyasztószekrény kint állt az előszobában. Egy lépésre voltak a pulttól, praktikus megoldásnak gondoltuk. Az is volt, ám egy nyári napon a fagyosabb készülék megadta magát. Nem volt mai darab, de a kánikula közepén, egy legfelső emeleti betonpanellakásban a felismerés igencsak megrázó volt. Hiszen rengeteg ételt tartottunk a fagyasztószekrény polcain, mirelit borsótól kezdve a feketekagylón és a húsokon át, egészen az előre elkészített lecsóalapig, vagy a nagymama-féle rakott kelig. Amolyan „ínséges időkre”, illetve „nem dobunk ki semmit, jó lesz az még”-módon.

Tehát az öreg fagyasztószekrény feladta a sokéves pályafutását, és ott álltunk „néhány” kilónyi, erősen veszélyeztetett kategóriába került étellel. Az előbányászott leírás alapján volt nagyjából nyolc óránk, hogy találjunk egy új fagyasztót, megvegyük, hazahozzuk, és beüzemeljük.

Problémák a fagyasztószekrény cseréje közben

Az első felmerülő gond az volt, hogy honnan szerzünk egy szombati napon fagyasztószekrényt úgy, hogy a csomagszállító hétvégén nem jár, autónk az nincsen, és nem tudjuk felrángatni a negyedikre. A másodikra pedig az öcsém hívta fel a figyelmünket: nem szabad azonnal bekapcsolni a hűtő- és fagyasztószekrényeket, miután beraktuk a helyére. És hogy miért? Mert a hűtőgép kompresszorának a kenőolaja és a hűtőcsövekben lévő gáz egy térben van, és a szállítás közbeni mozgatás hatására az olaj befolyhat a csövekbe. Ennek a helyére való visszacsorgását kell megvárni, mielőtt áram alá helyezhető a fagyasztószekrény. Ez akár egy nap is lehet. Nekünk meg nyolc óránk volt összesen…

Fagyasztószekrény keresése

Nem akartuk elkapkodni a döntést, nehogy emiatt később pórul járjunk. Egy, a városunkban is jelen lévő elektronikai üzlet honlapján néztünk ki egy Gorenje fagyasztószekrényt. A bő fél méter széles, hasonlóan mély és másfél méter magas, szabadon álló készülékben volt négy nagyobb fiók, illetve egy polc is. Ugyan világítással nem rendelkezett, mint a régi, de azt is mindig annyira telepakoltuk, hogy nem volt jelentősége.

Megnéztük a véleményeket, itt és a cég honlapján is. Csak pozitív hozzászólások érkeztek, méltatták a teljesítményét, meg hogy egy hattagú család számára is elegendő. Édesanyám ezen csak nevetett, hiszen a tönkrement fagyasztószekrény is nagycsaládoknak volt ajánlva, mi hárman mégis alig fértünk el benne. De legalább bármikor elő tudtunk venni egy adag vadast, és tíz perc alatt volt házi főtt étel az asztalon, ha siettünk valahova. És mi mindig siettünk valahova.

A termékleírásban szerepelt, hogy a készüléknek 165 literes űrtartalma van, és ezzel együtt negyvenöt kiló a súlya. Osztottunk-szoroztunk, és arra jutottunk, hogy ha valahogy a ház elé juttatjuk, ezt még fel tudjuk cipelni. De hogy jön el a választott fagyasztószekrény a parkolóig? Öcsém telefonált egyet, és örömmel jelentette, hogy egy barátjának az édesapja éppen ráér, közel is lakik, és két sörért szívesen eljön a furgonjával, segít elhozni a boltból a készüléket.

A fagyasztószekrény beüzemelése

Mire megvettük a választott terméket, alig öt óránk maradt. Öcsém keresett ott egy szakembert, és vázolta neki szorult helyzetünket. Leállt a régi fagyasztószekrény, pár óra múlva leolvad, és ez bizony a húsnak nem tesz jót. De elvileg nem szabad beüzemelni az újat, legalább estig. A férfi annyit mondott, hogy semmi sem tilos, csak nem ajánlott. Azonban ha lassan és óvatosan vezetünk hazáig, és megpróbáljuk nem elfektetve, összerázva felvinni a készüléket a lakásba, akkor elvileg (nem kiszámolhatóan) csökkenthetjük az időt, és megpróbálhatjuk áram alá helyezni két-három óra után.

A házig el is jutottunk, a hátul szorosan lerögzített fagyasztószekrény alig mocorgott. De a lépcsőház nem éppen tágas, és a belmagasság is olyan, hogy két méterhez közelítő öcsém már görnyedve jár fel-le. Úgyhogy nagyon lassan, lépcsőfokról lépcsőfokra emelve, fordulókban centinként igazgatva, majdnem harminc perc alatt vittük fel a negyedikre a majdnem ötven kilós kartonládát.

A régi fagyasztószekrényt nyögve-erőlködve áttoltuk a konyha közepére, az újat pedig kicsomagolva a helyére raktuk. Belekerültek a polcok és fiókok, aztán vártunk. Két óra múlva reménykedve helyeztük áram alá, és a küldetés sikerrel zárult. Szerencsére nem lett baja, és azóta sincs. Miután lehűlt, a készételek, húsok és mirelitzöldségek átkerültek az új gépbe, szépen rendszerezve a praktikus belső elrendezésnek köszönhetően.

És a végén még kiemelném, mint óriási pozitívumot… Ha esetleg ez a fagyasztószekrény is megadná magát, esetében tizenegy óránk lenne újat keresni…